... így a régi pesti sláger. Tavaly a felsõ-ausztriai Salzburg déli városrészében ünnepélyesebben szóltak a Mozart melódiák. A modellvasutasok egyik Mekkája negyvenedik születésnapját ülte. A kezdetrõl hiányos a krónika. A munkával törõdtek, s nem gyûjtötték a késõbb fontossá váló emlékeket. E kort jól dokumentálják a gyár házi gyûjteményének vitrinjei és az évfordulóra kiadott amerikai típusú nosztalgiamodellek. A meghökkentõ hegyek ölelte völgyben, a háromemeletes gyárban jó hatszázan dolgoznak. Mint mindenütt, itt is nõi kezek készítik a modellezõ feleségek által nem túl kedvelt "mételyt". A tervezés, fejlesztés, dokumentáció férfimunka, de más gyártóktól eltérõ kellemes meglepetés - ebben ROCO egyedülálló - hogy számos felelõs irányító poszton hölgyek a vezetõk. A modellezõ mindig a "titkot" keresi. Mitõl más - természetesen az õ szemszögébõl jobb - a kedvenc gyártó modellje. Megpróbálkozunk a megfejtéssel.
A korszeru modellkészítés két filozófia mentén mûködik. Az elsõ csoport tagjai az üzembiztos mûködést tartják fontosnak, valamint, hogy a kis mozdonyról az elsõ futtatáskor ne lehessen fél marékra való alkatrészt begyûjteni. E gondolatmenet elõnye a viszonylag alacsonyabb elõállítási költség, ami az árakban nem nagyon mutatkozik. A második csoport minél tökéletesebb, a legapróbb részletekig kidolgozott modellre esküszik, s bõven csomagol a kis alkatrészekbõl. A dolog elõnye kettõs. Mivel a modellezõ szereli - fõleg pattintja, a ragasztást biztonsági okokból mellõzik - a mozdonyt, nem sokkal drágább, mint a szerényebb kivitelû és modellszállítás közben sem sérül. ROCO az utóbbira esküszik. Ennek a doboz-gyûjtõk nem nagyon örülnek, mert a teljesen kész modell vitrinben nagyobb biztonságban van. Manapság új modellt gyártani mind nehezebb. A múltban gomba módra szaporodó gyártók szinte minden említésre méltó jármûvet elkészítettek. Csak nagyon igényes, tehát drága, vagy sorozatgyártásra nehezen alkalmas típus maradt. Az új jármû ritka, mert Európa vasútjaira az egységesítés jellemzõ. Jó példa erre az osztrák TAURUS, az ÖBB 1016 és 1116, melybõl rövidesen a magyar vasútvonalon is többet láthatunk. A MÁV gépekre még várnunk kell egy darabig. E mozdonyokból a német vasút is rendelt 25 darabot. Egy svájci magántársaság a SIEMENS-tõl bérel néhányat. ROCO ez év végére elkészíti az OBB 1116 Taurust. Magyar modellezõk, mint hazait" futtathatják terepasztalukon. A sornak ezzel nem lesz vége, mert a nyár folyamán Münchenben, Krauss Maffei mozdonygyárában megkezdik egy újabb változat építését. Hogyan mûködik a XXI. század elejének modellvasút üzeme? Mi teszi a ROCO-t magyarországi piacvezetõvé? 1990-ben, mikor Magyarországon az elsõ ROCO termékek nagyobb számban megjelentek, az NDK-val együtt összeomlott Piko helyett kellett valami. Dr. Rétfalvi a salzburgiakra esküdött és veni, vidi, víci - jött, látott, gyõzött. Innen a történet már szinte unalmas. A ROCO ma két nagykereskedõnél "õshonos". Eleinte a nyugati termékekhez mérten kedvezõ ár, aztán a perfekció megszokottsága hamar az elsõ helyett biztosította. Bevált a magyar mondás: "ki korán kel, aranyat lel"! A részletek varázsa hamar megfogta a magyar "szögecsszámlálókat" és a cég termékei ma vezetik a magyar piacot. A digitális modellvasút kora elérkezett. Szinte a megszólalásig leképezhetjük a naggyal megegyezõ vasútüzemet. ROCO késõbb, de gyorsan kezdte. A mozdonyok mind több funkcióját utánozni képes modellek jelennek meg. A modellekbe hanggenerátort szerelnek. A gõzmozdony pöfög, természetesen mindig a menetviszonyoknak megfelelõ módon. Tízéves a füstpatron. A digitális dekóderrel összekötve a megfelelõ tempójú füstrõl gondoskodik. Újdonság a terhelésszabályozott dekóder.A gyakorlatban ez a sík- és hegyi pályán (emelkedõn, lejtõn) egyenletes futást eredményez.
A látványosság mellett legfontosabb a mûködés újdonsága. A digitális mozdony indulási és fékútja programozható, a világítás mint a valóságban - menetfüggetlen. A ROCO digitális programját kiterjesztette a tolató szolgálatra is. Két dízelmozdonytípusba épített digitális dekóderrel irányítható, mûködõ vonókészüléket. A tolató szerelvény bárhol lekapcsolható. Ezt a mûveletet eddig csak a pályába épített szétkapcsoló sínnel végezhettük. Egyedülálló teljesítmény a sorozatban gyártott mûködõ vasúti- és portál daru. Ez év újdonsága lesz az "üzemképes" konténerpályaudvar.
A tervezést megelõzõ hosszú elõkészítés során minden lehetséges dokumentációt és információt begyûjtenek. Mérlegelik, kisebb módosítással, festéssel hány változat készülhet a modellbõl. Több évtizedes tapasztalatból kialakított számítással megállapítják, a piac mennyit és milyet szeretne a tervezett jármûbõl. Furcsának tûnhet, de egy modellre a közönség néhány év és változat után ráun. Ha egy jármû eredetijébõl az optimális eladható modellváltozatnál több készül, dönteni kell, mit hagyjanak ki, és miért, milyen tömegben gyártsák, magyarán: hány bõrt lehet egy darabról lehúzni. Eddig soha sem tévedtek. A mellényúlás óriási kárt okozna. A tervezés során eldöntik, mely részletek szerepelnek a modellen, majd az NEM (Nemzetközi Modellvasúti Normák) rendszeréhez alkalmazkodva elkészítik - természetesen számítógépben - a rajzanyagot. A rajztár már rég számítógépesített, de a régi, eredeti pauszoknak hangulata van. Mi is láttunk néhányat egy mozdony régi változatának tervezésekor. A szerszámkészítõk következnek. A legkorszerûbb gépek mellett is döntõ szerepe van az emberi szemnek, kéznek és ízlésnek. A legkénvesebb mûveletek csak kézzel hajthatók végre. A fröccsöntési próbák során kiderül, hogy a körültekintõ tervezés ellenére, hol hibás a szerszám. Azonnal fröccsöntésre érett szerszám nincs. Mivel cél, minél nagyobb egységet egyben fröccsönteni,, a szerszámok bonyolultak, ami sok csapdával jár. Ott jártunkkor a DB dízelmozdonyának "kaszniját" készítették - egy darabból. A fröccsöntési folyamat egyszerû, a mûvészet, hogy a még nem teljesen merev mozdonyházra boruló szerszámelemek, hogyan nyílnak és dobják le a kész munkadarabot, anélkül, hogy az torzulna. A festésnél - ha a modell oldala többszínû - befogó szerszámmal dolgoznak. Már egy-két századmilliméter felfekvési hiba szõrös, selejtes színhatást eredményez, és a munkadarabot kidobják. A színezés vízbázisú, környezet és egészségre ártalmatlan anyagokkal történik. A festést követi a tamponozás, amikor rugalmas gumiformákkal klisérõl felvett festéket a modell oldalára-elejére nyomják. A pontos felirat felerészben "eladja" a jármûvet. A modellek jó része, a sok felirat miatt csak 6-10 lépésben feliratozható. Ehhez különleges - egy ember által irányított - gyártósort terveztek. A csodagépet tapintatból nem fényképeztük, mert ROCO világritkasága. A domború felületek szép festését szellemes fogással érték el. Nem tamponoznak, hanem festékréteget hordozó fóliáról nyomják a kiálló ablakkereteket, gyári- és pályacím táblákat. Az elkészült modell mintadarabját hetekig nyúzzák az erre szolgáló pályán. Emberi jelenlét nincs, ki az a bolond, aki ott éjszakázna. Az elektronika úgyis mindent jegyez. A fejlesztõk az elsõ darabokat folyamatosan ellenõrzik. Ottjártunkkor a német gyorsvonati gõzmozdony szerkocsiba épített hajtása rakoncátlankodott. A hiba okát keresték, a mûszerek nem mutattak semmit - oh, számítógépes "csodaidõk" -, mi azonban hallottuk a vibrálás reszelõ zaját. A sorozatgyártás csak a hiba megszüntetése és a szerszámátdolgozást követõ sikeres modellkísérletek után indulhat. A nyár slágere a norvég vasércvasút kétrészes mozdonya lesz. Május végén a nullszériánál tartottak. Az üzem látványos része a fotómûterem. Eddigi ismereteink szerint ROCO az egyetlen, ahol a késõbb katalógusban, plakátokon visszaköszönõ felvételek helyben készülnek. A gazdaságilag független egységként mûködõ fényképészmûterem elõnye, hogy a vasúti szakemberek, modellgyártók a felvételek elkészítésekor jelen vannak. A hátteret a terepasztal és modellépitõ iparmûvész adja. A ROCO modell ára az emelkedés ellenére a többi gyártóénál kedvezõbb. A magyar modellezõ ár-minõség párban az optimumot kapja, viszonylag kevés kompromisszum árán. A modellek közkedveltségének igazi oka pszichés. A kicsinyített és szinte tökéletes vasúti jármûvek magyarhoz hasonló, sokban azonos mûszaki felfogásmóddal készülnek. Talán ezt érzi a honi modellezõ. A kemény, de nem öldöklõ (hiszen a szakma egyeztet, senki nem kívánja a másik vesztét), számítógéppel lassan megbékélõ korban a vasútmodell újból feljövõben van. A PC-k virtuális valósága hamar unaimassá lesz. Helyét lassan visszaveszi a konstruktív gondolkodást és mûszaki ismeretet valóban bõvítõ játék, a kicsiben is nagy szórakozás, a vasút. Az öldöklõ "szuper" játékprogramokat unokák nem öröklik , nem így nagypapa modell mozdonyát mely, mint családi ereklye továbbadható. Ebben rejlik apák és fiúk közös szórakozásának és ROCO helyes, több generációnak tetszõ típusválasztásának titka.